A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája

Történelmi múltunk vékony, de fontos szeletét tartalmazó tanulmányt tart kezében az olvasó, C. Tóth Norbert A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája című munkáját. A Kalocsa-Bácsi Érsekség már nevében is hordozza két székhelyét, amelyhez társultan két székeskáptalan és két társaskáptalan, a háji és a titeli kapcsolódott. A káptalanok vezető papi testületek: a keresztény középkor vallási, oktatási, művészeti „egyesületei” voltak a mai minisztériumokhoz hasonló módon, több szakterületen. Tevékenységük során sok-sok adatot rögzítettek, a hiteles hely adminisztrációján túl jogi és teológiai, valamint művészi, vagyoni dolgokkal kapcsolatos ügyekben. Ezért is maradt meg a nép száján a szállóige: „nem káptalan a fejem”. A szerző sok kutatással, új források bevonásával tette teljesebbé a korábbi kutatók, így Érdújhelyi Menyhért, Winkler Pál és Udvardy József eredményeit. Fontos adattár ez, a pontos adatokat kereső kutatók számára. A Kalocsa-Bácsi Érsekség s vele együtt káptalanjai végzetes csapást szenvedtek az 1526-os mohácsi csatával, amelyben maga a kalocsai érsek, Tomori Pál, a káptalan több tagjával vértanú halált halt. A török hódoltság után már a régi formában nem tudtak feléledni a káptalanok, a II. Vatikáni Zsinat pedig átértékelte feladatukat, hiszen új szervezetek: egyházmegyei gazdasági tanács, egyházmegyei pasztorális tanács stb. segítik az érsek munkáját. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében próbáljuk megőrizni a múlt értékeit, a régi és új egyesületeket átjárhatóvá tenni. Ezért megmaradtak a betöltött stallumok, új feladatokkal megbízva tagjait. Valóra vált a prófétának szava:

„A megnyesett fa kizöldül”. Kalocsa, 2019. július 2. Sarlós Boldogasszony ünnepén

Bábel Balázs

kalocsa-kecskeméti érsek