Budapest Régiségei XXXVII.

Szakmai folyóirat lévén, itt most illene hosszú szakmai méltatásba bocsátkoznom, kiemelve Kata néninek elsősorban műemlékeket érintő kutatásait a veszprémi Szent György kápolnától a pannonhalmi monostoron át az életút szempontjából csúcsot jelentő budai domonkos kolostorig, vagy a kánai apátságig. Ezt azonban mégsem teszem, mert fontosabbnak érzem elmondani róla, amit számomra „szak-emberileg" - külön leírva, de nem elválaszthatóan - jelentett. Fiatal régészként a Budapesti Történeti Múzeumba kerülve különösen jó érzés volt, hogy az idősebb régész generáció milyen szerető gondoskodással fogadott, minden szakmai féltékenység nélkül. Valamennyiüktől nagyon sokat tanulhattam, de a legtöbbet éppen Kata nénitől. Ez annak ellenére így van, hogy közös munkát - sajnos - soha nem végeztünk.