Börtönkereszt

Meddig terjed, s milyen élességgel történelmi látásunk? A kérdésben fölismerhető a történetfilozófiai bizonytalanság: vajon megismerhető-e a múlt? S ha a gondolat-ízlés szerint választ adunk is rá, s netán a megismerhetőség mellett foglalunk is állást, még mindig marad a kérdés másik fele: milyen élességgel tekinthetünk a múltra: a befejezett jelenre? A történelmi közel-, illetve távoliét – az időlépték – az általános kételyeken túlmenően tovább nehezíti a helyzetet. A túlságosan régi események jelzőfái bizonytalan ködben lebegnek, az időben közel esőket pedig éppen a perspektíva hiánya rejti, torzítja. Miféle cselekvési tere marad ezek után a krónikásnak? Történetfilozófiai meggondolások és ízlése szerint választ a történetírás különféle irányzatai közül. Nem históriát ír, hanem – valamilyen szinten, a mindenkori jelen idő páholyában – megteremti azt, de mindenképpen újrateremti. Szerencsésebb esetben is – ez utóbbit, tehát az újrateremtést föltételezve – számolnunk kell a történelmi megfelelést kísérő eltolódással. Történelmi látótávolságunk tehát nagyon is viszonylagos és korlátozott. Az itt következő munka semmiképpen nem formál – mert egyébként sem formálhat – igényt a história elemzésére. Minek nevezzük akkor ezt a könyvet? A közelség adta emlékezés-lenyomatnak; a választásokat és a cselekedeteket átéléssel hitelesített vallomásoknak, már-már függetlenül attól, milyen összefüggésrendszert kreál a nagy-történelem – sokféle tiltakozás ellenére is megnevezve: az ideológiai történelem. Bízom abban, hogy az olvasót érdekelni fogja a múlt-életnek ez a vetülete, az emlékezőknek köszönhető emberi történelem. (Részlet a kötet előszavából)