Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése. I. 1526–1532

Bethlenfalvi Thurzó Elek tárnokmester (1527–1532), országbíró (1532–1543), majd királyi helytartó (1532–1542) mohácsi csatát követő hat évben keletkezett levelezése a középkori Magyar Királyság felbomlásának tragikusan eseménydús éveibe kalauzol bennünket. A Mohács utáni évtizedek, a magyarországi Habsburg-uralom kezdeti éveinek főszereplői közül Thurzó tollából áll rendelkezésünkre az egyik legnagyobb mennyiségű, és politikai pozíciójából adódóan az egyik legizgalmasabb levelezés. A mohácsi csatát tárnokmesterként átvészelő főúr, jelen kötetben 1526 szeptemberétől 1532 októberéig, a helytartói kinevezéséig összegyűjtött levelezése jelentős forrása a Habsburg–magyar kapcsolatok történetének. A kötet érdeme, hogy ennek minél hitelesebb rekonstruálására a szerző a magyar főúr és a tanácsosok által a királynak írt 70 levél mellett, I. Ferdinánd 84 levelét is közli regeszta formájában. A szerző célja kettős: a helytartósághoz vezető út történetét bemutató bevezető tanulmányban a magyar főúr uralkodóhoz fűződő ambivalens viszonyának bemutatására törekszik, és arra keresi a választ, hogy min alapult Thurzó elkötelezettsége a Habsburg uralkodó iránt. Thurzó levelein és személyén keresztül pedig „a kortársak előtt álló dilemmák, az elsodort lehetőségek és makacs kényszerek” ábrázolása a célja a polgárháború, a belső anarchia, az oszmán fenyegetettség zűrzavaros éveiben.