Church Music Work

A XVIII. század – mintha mit sem sejtene a következő évtizedekben meginduló történelmi és művészi szétlazulásról – egy ragyogó, egységes koncepciójú, nagy európai zenei stílusban ünnepli önmagát és eszményeit. Az európaiságnak – rációnak és rugalmasságnak, rendnek és eleven változatosságnak – a zenetörténetben talán legplasztikusabb megjelenése ez, s tökéletessége nem csak természetes nyelvet adott minden zenéül beszélőnek szájába, de – szinte már veszélyes – tökéletessége másodrendűvé is tette a tájak különbségeit. A zenetudomány számára egyre világosabb, hogy e kor megismeréséhez – bármennyire Bécs mestereinek csillagzata alatt nézzük a mindennapok zenei nyelvének, a kismesterek művészetének megismerése nélkülözhetetlen. Istvánffy egy a kora klasszicizmus kismesterei közül, egyéni ízzel beszélve a közös nyelvet, s bírva mindazzal a technikával, mely munkájának ellátásához szükséges. Számunkra, a magyar zenetörténet számára ezen túl is becses lesz életműve. Olyan kor zenei műveltségéről tanúskodik, melyet sokáig a zenei műveletlenség századának, történelmünk legsivárabb mélypontjának tartottunk. Talán azért, mert nem azt találhattuk benne, amit elvártunk volna, s biztosan azért, mert nem is törekedtünk igazi megismerésére. Istvánffy nem egyedül képviseli ezt a zenekultúrát, de mindenesetre első azok közül, akiket e kiadás révén most már be kell fogadnia zenei hagyománytudatunknak.