Belgyógyászat, kardiológia a Szabolcs utcában 1889–2005

A „Szabolcs utcai klinika”, azaz az 1889-ben megnyílt Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Közkórháza egykori Belgyógyászati Osztályának és utódintézményeinek története szorosan összefügg a magyar belgyógyászat és tágabb értelemben véve a magyar kardiológia történetével. A második világháború előtt már belgyógyász professzorok egész sorát nevelték a hazai orvostudománynak, és a „Szabolcs utcai klinika” a budapesti művészeti és gazdasági élet elitjének, a pesti polgárság gyógyulásának egyik központjává vált. Az intézmény egésze már a 20. század első felében szorosan kapcsolódott a hazai orvostovábbképzés kialakulásához. Betegellátását mindig is a nyitottság jellemezte, hiszen falai között felekezetre való tekintet nélkül gyógyítottak minden rászorulót. A „Szabolcs utcai klinika” több mint évszázados kiemelkedő belgyógyászati hagyományai és az itt kialakult, jelenleg már több mint öt évtizedes felsőfokú kardiológiai oktatás, hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer az 1990-es években a társadalmi és politikai változások „káros mellékhatásaként” erodálódott, majd 2001 utolsó napján az egész intézmény felsőoktatási státusa egy tollvonással megszűnt. A most megjelenő kötet legyen annak a törekvésnek a kifejezője, hogy a volt Zsidókórház és utódintézményeinek történelmi és tudományos ereje töretlen, és hamarosan visszatér az orvosi felsőoktatásba, és elfoglalja az őt megillető, már évszázada gyakorolt helyét az orvostovábbképzésben.