Az úr szava nem Isten szava

Egyik korábbi munkámban már hosszabban idéztem a magyar nyelvtörténet fontos kérdéseiben kivételesen tisztán látó és ítélő Bencze Lóránt munkáiból azzal kapcsolatban, milyen politikai és társadalmi tényezők befolyásolták évszázadok óta a magyar nyelvtörténet és őstörténetét kutatását. Hosszan lehetett volna folytatni Bencze keserű, de jogos megállapításait. Sajnálatos, hogy sem társadalmunk, sem kutatóink nem szereztek tudomást tanulmányáról. Most egy, a politikai-társadalmi háttérrel szorosan összefüggő másik jelenségről lesz szó. Mégpedig az akadémiai-egyetemi tudományos tanok és a közfelfogás közötti, immáron áthidalhatatlannak látszó ellentétekről őstörténetünk és nyelvtörténetünk kutatásában.
Ellentétekről tehát, bár ideológiailag aligha vitatható annak a megállapításnak a jogosultsága, hogy "Egyetlen dolog van, ami azonnal összehozza a bolsevikokat és a magyar katolikus egyházat: és ez a magyar őstörténet, illetve az akörüli kérdések taglalása". Átültetve ezt a véleményt a mindennapi tudomány nyelvére, azt jelenti, hogy akár ideológiailag egymással teljesen ellentétes oldalak is egyetértenek, ha tudománytalannak (amatőr, laikus, naiv, hamis, stb.) tartható, vagy olyannak látszó nézetek ellen kell fellépniök. Ez így is lenne rendjén. Ez természetesen szilárd tudományos bázist igényel, amely viszont gyakran tévedhetetlenséget is igényel magának. Megvalósul-e ez a feltétel minden esetben? Mindig szilárd ez a tudományos bázis? Ez itt most a kérdés.
Néhány fontos mondat Bencze Lóránt 2001-ben megjelent tanulmányából a magyar kereszténység eredetével, időrendjével és szókincsével kapcsolatban: 'Mindig csodáltam a 20. század második felében a Magyar Köztársaság hivatalos-akadémiai történészeit, akik a középkori keresztény teológiai és egyházjogi ismereteknek csaknem a teljes hiányában, középkori történelmet írtak vakmerő tudatlansággal...