Az igazság szabaddá tesz

Mivel érdemelte ki ezt a szörnyű bűntényt Jerzy atya? Talán bűnöző, gyilkos vagy terrorista volt? Szó sincs ilyesmiről. Popiełuszko atya pusztán a katolikus egyház hűséges papja volt, aki Krisztus szolgájaként a saját és mindazok méltóságát védte, akik vele együtt elnyomást és megaláztatást szenvedtek. Mert a hit, az Evangélium az emberi méltóság és a szabadság fogalma nem egyeztethető össze a marxista ideológia lényegével. Ezért zúdult reá Isten ellenségének, az emberiséget leigázó „nagy hazugnak” pusztító haragja, aki gyűlöli az igazságot és a hazugságot terjeszti a világban. Miként az a történelemben időnként megesik, ezekben az években Európa nagy részén az emberek elméjének világosságát elhomályosította a sötétség és a jót rosszal helyettesítette. Így ez a szeretett lengyel föld is a terror, a szolgaság és az álnokság országa lett. Krisztus evangéliumát, az élet és a szentség szavát felváltotta a gyűlölet és a halál perverz tanítása. Hazátokra a gonoszság cunamija csapott le.[...] Jerzy atya nem engedett a csábításnak, s nem törődött bele, hogy ilyen haláltáborban éljen. Pusztán az igazság, az igazságosság és a szeretet fegyverével próbálta visszakövetelni az állampolgári és papi lelkiismereti szabadságot. De a rontást hozó ideológia nem bírta elviselni az igazság és az igazságosság fényét. Ezért üldözte, tartóztatta le majd brutálisan megkínozta ezt a védtelen káplánt, akit végső gyalázatként összekötözve vízbe vetett, bár az még életben volt. Elrablói, akik az életet a legkisebb mértékben sem tisztelték, büszkén vállalták fel halálát. Magára hagyták, miként némelyek az állat tetemét dobják el. Testét csak tíz nap múlva találták meg. [...] E fiatal papnak az áldozata azért nem jelent vereséget, mert az elkö-vetők az Igazságot nem voltak képesek megölni. Vértanúnk tragikus halála ezért az emberi szívek Evangéliumhoz való megtérésének folyamatát indította el. A vértanúk halálából mindig a keresztény élet vetése fakad. Ma Popiełuszko boldoggáavatása az egész nemzet számára az örvendezés emlékezetes napja. Popiełuszkót megdicsőülten helyezik az Anyaszentegyház karjai közé. A politikai rendszerek oly gyorsan múlnak el, mint a nyári viharok. Nem marad utánuk más csak a pusztítás nyoma. Az egyház azonban saját fiain keresztül itt marad, hogy az emberiséget a határtalan szeretet ajándékához segítse. Mert a keresztény ember a föld sója.