Az Esterházy család és a magyarországi művelődés

Az Esterházy család neve évszázadok óta elválaszthatatlan nemcsak Magyarország, hanem egész Közép-Európa irodalom-, művészet-, zene- és művelődéstörténetétől. Voltak időszakok, amikor a családtagoknak ezt a tevékenységét vagy annak egy részét a „műkedvelő” jelzővel illették, ez a minősítés azonban az esetek túlnyomó többségében ma már nem állja meg a helyét. Az 1948 utáni kényszerű hallgatást követően a család egyre növekvő figyelmet kapott az elmúlt évtizedek magyar tudományosságában, s osztrák területen is időszaki és állandó kiállítások, szakmai publikációk sora jelzi a folyamatos érdeklődést. Ennek köszönhetően ma jóval többet tudunk a család irodalmi, képzőművészeti, zenei, mecénási, műgyűjtői, építtetői és más kulturális munkásságáról, mint húsz, huszonöt évvel ezelőtt. Az újabb történeti kutatások eredményeként árnyaltabban látjuk a családtagok politikai, ideológiai szerepvállalását, diplomáciai és katonai működését, valamint az ún. hazafiság kérdésében tanúsított magatartását, magyarságtudatát is. De míg az utóbbiakat a különböző korok és tudományos iskolák eltérő módon értékelhetik, a művelődésben betöltött kiemelkedő helyük megkérdőjelezhetetlen. A név fogalommá vált, s a család a mai napig a magyar főnemesség értékmérőjeként szolgál. A más magyar főnemesi családokét messze meghaladó kulturális szerepvállalás legfontosabb feltétele az volt, hogy bár az Esterházy család három ágra oszlott, a majorátus intézménye évszázadokon át biztosította a családi vagyon egy kézben maradását. Ehhez járul, hogy magas egyházi vagy világi funkciója révén a grófi ágak több tagja is jelentős vagyonra tett szert, s gazdagsága nagy részét maradandó művelődési értékek létrehozására fordította. További feltétel volt, hogy minőségigényük elkülönítette őket a kor legtöbb magyar arisztokratájának divatkövető magatartásától, s egyéni kulturális törekvéseik rendszerint jövőbe tekintő érzékenységgel párosultak. Bár óriási távolság választotta el őket alattvalóiktól, számos kézzelfogható bizonyságát adták a legszegényebb rétegek iránti figyelmüknek. A család kiemelkedő tagjainak meghatározó vonásai közé tartozik a sokoldalú képzettség, az idegen nyelvek és kultúrák ismerete, valamint a hosszú távú gondolkodás képessége. Mindez gyakran párosult az egész életet átfogó, magas szintű társadalmi, szellemi alkotó tevékenységgel.