Az erdélyi és a magyarországi románok. II.

Mióta ismerjük őket? Traianus légionáriusainak, Dacia polgárainak utódai? Vagy Kunországon át jöttek, hívták őket királyaink és nemeseink, legeltetni a havasokon és védeni a határokat? Magyar úr, román jobbágy? Vagy kaphatott a kenéz is kutyabőrt, uralhatott vármegyét, emelkedhetett a bárók közé vagy éppen Szent István trónjára? Részesei a három nemzet uniójának? Igavonók csak a Fejedelemségben, vagy ők is Krisztus képmása, nekik is kijár Kálvin igéje? Vagy már a Habsburgok copfos Erdélyében, Róma anya-szentegyháza segíti világra a nemzeti eszmét? Hogyan emelkedett fel vagyonban, presztízsben az ortodoxia, pápisták, muszkák hogyan váltak egy nemzetté? Magyar vagy román forradalom volt-e negyvennyolc? Mit adott az abszolutizmus, meddig volt Erdély negyedik nemzete a román, mit jelentett a dualizmus nagy Magyarországán élni? Miért kellett az osztrák császárnál bevádolni a magyar királyt? Román szemmel a népek börtöne volt-e a Monarchia, vagy a vágyott nagy egyesülés kerete? Ki akart Romániához csatlakozni, és milyen áron? Két évtized múltán milyen volt ismét magyar fennhatóság alatt? És milyen volt románnak lenni Magyarországon Trianontól a rendszerváltásig? Fájó kérdésekre keresi a választ e két kötet átfogó tanulmánnyal és dokumentumválogatással, magyarok és románok ismert és elfeledett helyzetjelentéseivel.