Az Árpádok és asszonyaik

Az Árpád-kori királynék kérdése soha nem tartozott s most sem sorolható a magyar történetírás divatos témái közé... A királynéi intézménnyel szemben egyfajta tartózkodó magatartás jellemzi a magyar történetírást, ami kiváltképpen szembetűnő az Árpád-kort illetően, amely egyébként köztudottan a magyar középkor leginkább kutatott időszaka. A helyzet kialakulásának okait nehéz lenne pontosan megjelölni, az azonban megkockáztatható: minden bizonnyal közrejátszott benne az a körülmény, hogy a források a legkevésbé sem kényeztetik el a téma kutatóját. Az elbeszélő források alig-alig tartalmaznak értékelhető adatokat a királynékkal kapcsolatban, nem csodálható tehát, hogy a Közép- és Kelet-Európa királynéit a korai középkor krónikásai által tartott tükörben vizsgáló tanulmányban csupán utalásszerűen találkozunk magyar anyaggal, s a szerző a német, a cseh, a lengyel és az orosz jelenségek bemutatására korlátozta erőfeszítéseit. Jelen értekezés az Árpád-kori királynéi intézmény vizsgálatát tűzte ki célul, így elvileg a korszak valamennyi királynéjának története – az általuk, illetve a velük megtörténtek – alkotják azt a »nyersanyag«-ot, amelyet a munka feldolgoz.