Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke

A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága majd' száz éve, 1913-ban tűzte ki célul az Árpád-kori oklevelek kritikai jegyzékének elkészítését, amelyből csak a legnagyobb „falat", az Árpád-házi királyi család okleveleinek jegyzéke készült el. A munkán a hazai diplomatika egyik legnagyobb formátumú egyénisége, Szentpétery Imre kezdett dolgozni, és művét végül az oklevéltan akkori nagy „doyenje", Borsa Iván fejezte be. Szentpétery az Árpád-házi királynék és hercegek okleveleinek feldolgozásába is belekezdett, kézirata el is készült, és végül annak jelentősen kiegészített változatát Zsoldos Attila adta ki 2008-ban, ezzel lezárult az uralkodócsalád okleveleinek kritikai számbavétele.
Magam eredetileg nem közvetlen módon akartam folytatni a sort a király utáni legmagasabb világi méltóságnak, a nádoroknak okleveleivel. A nádori intézmény Árpád-kori történetével a készülő PhD-disszertációm miatt foglalkoztam, és ehhez kezdtem összegyűjteni a forrásanyagot. Kezdetben csak egy saját magam számára készített adatbázisnak szántam, később egy függeléknek a doktori disszertáció végére. A re- gesztagyűjtemény végül annyira „kinőtte magát", hogy felmerült az önálló munkaként való megjelentetése is - ekkor kezdtem átdolgozni a Kritikai jegyzék-sorozat formájára, ám még ezzel együtt is őriz néhány olyan jegyet magán, amely némileg eltérővé teszi a sorozat korábbi tagjaihoz képest (ezek számbavételét és indoklását lásd a regesztázás módjáról szóló bővebb fejezetben).
A kézirat lektorálását és szakszerűbb formába öntését Piti Ferenc és C. Tóth Norbert lelkiismeretes aprólékossággal végezte el, amit ezúton is nagyon köszönök. Emellett segítségemre voltak a könyv kiadásában is, amelynek anyagi hátterét a Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatócsoportok Irodája biztosította. Végül köszönet illeti még volt egyetemi tanáromat, Thoroczkay Gábort, aki nem csak a pályámon való elindulásban segített sokat, de a figyelmemet annak idején a nádori intézmény történetére fordította - így bizonyos értelemben neki is része van abban, hogy ez a mű megszületett.

Szeged, 2012. szeptember