Az Anjouk Magyarországon. I.

1300 augusztusában Spalatóba (Split), a dalmát partvidék Diocletianus római császár palotájáról híres városába három gálya érkezett az Adriai-tenger túlsó partjáról, Apuliából (Puglia), fedélzetén II. Károly nápolyi uralkodó unokájával, a tizenegy éves Carobertóval. A kisfiú, akit az utazás ügyében kelt nápolyi rendeletek Magyarországi Károly, Karolus de Ungaria névvel említenek, és akit a parton magyar és horvát hívei vártak, azért indult a számára ismeretlen Magyarországra, hogy beváltsa családja trónigényét, és megszerezze az országot. Aspirációit interregnum nem indokolta, megérkezésekor ugyanis az országnak volt királya, az 1290 óta uralkodó III. András. András azonban fél évvel később, 1301. január 14- én „előzékenyen” elhunyt, s halála megnyitotta az ifjú trónkövetelő előtt a trónra jutás lehetőségét. Amíg Caroberto spalatói megérkezésének híre – amelynek pontos napját máig nem ismerjük – az országban csak kevesekhez jutott el, és csupán egy szűk elitet foglalkoztatott, addig az utolsó Árpád-házi uralkodó halálát már a kortársak korszakos jelentőségű eseménynek tekintették. Az egyik befolyásos előkelő, Ákos nembeli István nádor oklevelének szemléletes megfogalmazása szerint András halálával letört „az utolsó aranyágacska” Szent István nemzetségfájának törzséről. Korszakhatárrá ily módon nem Károly partraszállásának ideje, hanem az Árpád-ház három évszázados uralkodásának végét jelző 1301-es évszám vált.