Az Anjou-kor hatalmi elitje

Várakról írni mindig hálás feladat. A téma romantikus, gyakran akciódús, így a figyelem bizton az efféle témájú írások felé fordul. Épp ezért bevezetésképpen be kell vallanom, hogy habár várak bőséggel fognak szerepelni e tanulmány hasábjain is, jelenlétük nem cél lesz, hanem eszköz, mégpedig ahhoz, hogy közelebbről bemutathatóvá váljon a 14. század nemesi társadalmának a várakhoz fűződő kapcsolata, a várakról és a hatalomról való gondolkodásmódja. Tehát ezúttal nem lesz szó ezen objektumok Anjou-kori kiépítettségéről, építészeti-katonai jellegzetességeikről, anyagi kultúrájáról, de még birtok­lástörténetéről sem. Mentségemre szolgáljon, mindezzel nem maradok adósa az olvasónak, mivel a hazai kutatás e korszak épületeinek ilyen szempontú bemutatásában szép eredményeket ért el. Az Anjou-kor várairól, elsősorban magánvárairól szólva nem lehet úgy tenni, mintha átlagos történeti folyamatot kellene a történésznek bemutatnia. A 14. század első harmadában ugyanis gyorsan és látványosan, majd bő fél évszázaddal később ugyancsak jól láthatóan és nem kevésbé rövid idő alatt, ráadásul korántsem hosszabb távú hatások nélkül, a magyarországi várállomány jelentősen átalakult, ráadásul nem vagy nem csupán az állománnyal történtek az események, hanem azok birtokosaival, a nemesi társadalommal is. Voltaképpen ez a két eseménysor jelöli ki a mostani írás határait.