„Állok Istenért,Egyházért, Hazáért”

A szerző 1927. január 26-án született Pestújhelyen; az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett 1945-ben. A budapesti Pedagógiai Főiskolán, a Zeneakadémián és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett tanulmányai után 1959-ben egyetemi doktorátust szerzett pedagógiatörténetből (Az 1777 előtti hazai népoktatás története); 1973-ban a neveléstudomány kandidátusa (A Szalkai-kódex pedagógiatörténeti vizsgálata), 1988-ban a neveléstudomány akadémia doktora (Általánosan képző középiskoláink kronológiája és topográfiája 996–1948.). Különféle iskolatípusokban tanított magyar nyelvtant-irodalmat, valamint éneket. 1968-tól az ELTE bölcsészkarán pedagógiatörténetet oktatott mint adjunktus, majd docens. „Az egyetemen húsz éven át a művelődéstörténet egyik legfőbb ágát, a pedagógiatörténetet oktattam a tanárjelölteknek. így lehetőségem nyílt arra, hogy a keresztény kultúra e területének európai, s benne hazai múltját is megismertessem hallgatóimmal, a keresztény értékeket is felvillantsam előttük akkor, amikor az egyetemi oktatásban, a pedagógusképzésben még a marxista-materialista ideológia uralkodott. Csupán két esetben jelentettek fel ezért az egyetem rektoránál” – nyilatkozta egy interjúban (Keresztény Élet 1995. okt. 23.). 1988-ban ment nyugdíjba. Kutatási területe a művelődéstörténet, ennek keretei között a hazai pedagógiatörténet (vagyis a nevelés, az oktatás, az iskola, a neveléstudomány és a közoktatáspolitika története), valamint a hazai egyháztörténet. Ez utóbbi jelentős részben fedi az előbbit: a 19. század vége előtti kilenc évszázadban a hazai iskolák mind egyházi intézmények voltak. Erős érdeklődéssel fordult az 1945 és 1990 közötti ma-gyar katolikus egyháztörténet felé, kutatásokat végzett annak kritikai feltárása érdekében; széleskörű megközelítéssel foglalkozott Mindszenty bíboros életével. A szerző négy évtizedes munkássága nyomán számos tudományos könyvvel és tanulmánnyal, valamint sok tudománynépszerűsítő írással gazdagította a művelődéstörténeti – ezen belül a pedagógiatörténeti és egyháztörténeti – szakirodalmat.