A veszprémi székesegyház és káptalan egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1739–1948

A veszprémi székesegyház és káptalan egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1739–1948 (Szerkesztette: Tuhári Attila – Varga Tibor László). Veszprém, 2024. (A veszprémi egyházmegye múltjából 43.)

A veszprémi római katolikus egyházmegye központi temploma, a veszprémi Szent Mihály-székesegyház mindig kiemelt szerepet töltött be a püspökség életében. Olyannyira, hogy például az oszmánok kiűzése után 1628-ban elsőként állították helyre a főtemplom működését, úgy, hogy a püspök még közel másfél századig nem is Veszprémben tartotta székhelyét – ennek ellenére az egyházmegye szimbolikus központjának működésére már ekkor figyelmet fordítottak. Kiadványunknak célja, hogy a Szent Mihály-székesegyház fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyveit egyetlen kötetben adjuk közre. A vizitációk dokumentálták az adott kora vonatkozóan a székesegyház, a székeskáptalan, a szeminárium, a plébánia, a liturgia, a hitélet és minden olyan intézmény helyzetét, melyek szimbolikusan a székesegyház, tény szerint a veszprémi székeskáptalan felügyelete alá tartozott.
A kötet négy 18. századi (1738, 1746, 1761, 1780), egy 19. századi (1818), és két 20. századi (1929, 1948), összesen tehát hét jegyzőkönyvet rögzít, utóbbiak kivételével latin nyelven. A néhány példányban rögzített szövegeket Pfeiffer János (1897–1983) egyházmegyés pap, levéltáros, később nagyprépost, az egyházmegyei történeti bizottság és a kiadványsorozatunk alapítója gépelte be, és a 18. századi szövegekhez magyar nyelvű fordítást is készített. A kiadvány megjelentetésével egyháztörténeti munkássága előtt is tisztelegni kívánunk.