A túlélés stratégiái

Jelen kötet az egyén és hatalom viszonyát vizsgálja a nácizmus és a sztálinizmus terrorisztikus tereiben. A hétköznapi ember tapasztalatán keresztül igyekszik megvilágítani az elnyomás, a terror mechanizmusát és a vizsgálat tárgyát képező három fő helyszín – a náci táborok, a nyilas terror Budapestje és Rákosi Mátyás Magyarországának – emberi kapcsolatait, vagyis e társadalmak történetének egy szeletét. Megpróbálja megragadni a huszadik század önkényuralmi rendszereinek legmaradandóbb tapasztalatát: a félelmet és szorongást. Átlagemberek, férfiak és nők, gyerekek és idősek választott stratégiáit ismerteti, amelyekkel túlélték a szokatlanul nagy nyomást jelentő körülményeket. A túlélés fogalmát a szerző a szó legtágabb értelmében használja. Nemcsak a biológiai értelemben vett önfenntartást érti alatta, hanem a gazdasági, társadalmi státus, az emberi méltóság megőrzését vagy akár azt az igényt, hogy valaki úgy élhesse az életét, ahogyan régen. Következtetése, hogy a történelmet nem láthatatlan struktúrák, hanem végtelen kegyetlenségre és önzetlen jóságra egyaránt képes emberek irányítják, és hogy még a legnehezebb körülmények között is lehetséges volt a jó melletti kiállás.