A szerbek Magyarországon 1918–1921

1918. november 13-án Belgrádban a magyar küldöttség aláírta azt a katonai egyezményt, amely alapján antant csapatok vonulhattak be Magyarországra. Az egyezményben rögzítették az ország megszállásának pontos részeit és határait. A déli részeken, a Makó-Maros vidékén végighaladva érintette a Baja- Bátaszék-Pécsvárad-Szigetvár-Barcs vonalat. Ez azt jelenti, hogy Torontál-, Csanád-, Csongrád-, Bács Bodrog-, és Baranya vármegyék jelentős része megszállás alá került. Már november 14-én a szerb csapatok megindultak a kijelölt területre, és gyakorlatilag a jelzett déli területet megszállták. Kivételt ez alól Szeged városa és Csongrád vármegye jelentős része jelentett, ahová 1918. decemberben francia csapatok vonultak be. Az 1920. június 4-én megkötött Trianoni békeszerződés kijelölte az ország határait – így délen is, – de még időbe telt, amíg a szerb csapatokat 1921-ben sikerült visszavonulásra késztetni. Ugyanis a szerbek a Trianonban kijelölt határvonalnál jóval nagyobb területeket tartottak megszállva. A nehezen végrehajtott szerb kivonulásnak ékes példáját adja a kötetben közölt korabeli visszaemlékezés Újszeged szerb megszállásáról. A szerb csapatok a katonai megszállás alatt teljesen átvették a megszállt területek igazgatását, köztük számos jelentős városét is. Ennek során sok ingat-lant elfoglaltak, és állami, illetve civil ingóságokat, vagyontárgyakat, vasúti és egyéb felszereléseket, egyházi javakat stb. foglaltak le és vittek el. Ezeknek az eseményeknek a részletes, alapos feltárása mindeddig elmaradt. Erre tesz most kísérletet ez a kötet. A kötet szerzői történészek, levéltárosok, hadtörténészek, egyháztörténészek, könyvtárosok, akik a rendelkezésre álló források feltárásával készítették el tanulmányaikat. A kötet nagy értékét jelenti, hogy számos térkép készült a tanulmányokhoz, megkönnyítve a leírtak földrajzi áttekintését. Hasonlóképpen eddig publikálatlan fotók is közlésre kerülnek. A téma indokoltságát jelzi, hogy 1990 előtt erről a kérdésről nem lehetett érdemben publikálni. Az is fontos, hogy az 1918–19-es időszakról, csak a Ta-nácsköztársaság működésének méltatása és dicsérete mellett lehetett minderről írni. Az elmúlt két évtizedben több érdemi publikáció is megjelent Szerbiában, és a kötet szerzői ezeket felhasználták. Természetes, hogy a szerb és magyar szakemberek értékelései alapvetően eltérnek egymástól. Szeged térségének francia megszállásáról is készült több komoly összefoglalás, amelyek a szerb kérdést is érintik. Az elkészült kötet alapvetően két nagy témakört tartalmaz. Az első köztörténeti, hadtörténeti és politikatörténeti szempontból tekinti át a szerb megszállta déli országrész történetét. A második rész szorosan a témához kapcsolódva egyháztörténeti források alapján tárja fel a szerb megszállás következményeit.