A Somogyvári formuláskönyv évkönyvei

„Árpád‐kori elbeszélő forrásaink keletkezéstörténete a modern forrás‐kritika 19. századi megszületése óta tartja lázban a középkorkutatást. E mai napig töretlen érdeklődés nem szorul bővebb indoklásra, hiszen köztudott, hogy a korai magyar történelem jelentős része csak e maroknyi tételből álló, ám műfaji szempontból meglepően sokszínű corpusból ismerhető meg; nem lehet tehát vita tárgya, hogy a szövegek egymáshoz való viszonyának és forrásértékének megítélése komoly téttel bír.

Miféle szövegekről van szó? Az első hazai hagiográfiai elbeszélések – bár szerzőiket elsősorban nem történetírói célok vezérelték –, nemegyszer történeti irodalmunk legkorábbi rétegeivel állnak kap‐csolatban, ahol a főszereplők eszményi alakjai valódi történeti háttérből lépnek elő. A 14. századi Krónikakompozíció legrégebbi szövegrétegei 11. századi elemeket hordoznak, ám e korai anyag csak valamikor a következő évszázad során nyerte el ma olvasható formáját, beleértve ebbe az I. András király halálát követő trónharcok epikus sodrású, gestajellegű elbeszélését is. Az írásbeliségnek az egyetemjárással összefüggő 12. századi fellendülése, valamint az ugyanekkor virágba boruló udvari kultúra hatása tükröződik P. mester regényes gestájában, amely az első nagyobb lélegzetű történetírói munka, amely ránk maradt, s ugyanez a táguló európai horizont szolgál Kézai Simon 13. századi hun történetének hátteréül.

Az államalapítás előtti história egy‐egy fejezetét eredeti módon feldolgozó gestaszerzők a nyugati műveltség modern elemeit saját magyarországi közönségük, a királyi udvar és a nemesség legitimációs igényeinek szolgálatába állították, s az Európa‐szerte divatos kereteket jellegzetes magyar tartalommal töltötték ki. Nem hazai, ám Magyarországgal szoros kapcsolatban ál‐ló szerző, Rogerius mester munkája az egykorú európai irodalomban is párját ritkító memoár, a tatárjárásról és előzményeiről első kézből tudósító Siralmas ének, amely – dacára az író nemzetközi karrierjének – egyedül Magyarországon maradt fenn.”