A sajtó kultúraközvetítő szerepe 1867–1945.

Sajtó és történettudomány kapcsolata különösen sajátos, hiszen összetett kölcsönhatásban állnak egymással. A sajtó története a történettudomány egyik vizsgálódási területe, de ugyanakkor a sajtó (és létezése óta az elektronikus média úgyszintén) a történettudomány egyik fontos forrása is. Minden, ami nyomtatásban napvilágot látott és fennmaradt az utókorra, értékes lenyomata az adott kor eseményeinek, eszméinek, gondolkodásának, a kortársak egymáshoz, múlthoz, jelenhez és jövőhöz való viszonyának. Ugyanakkor, amit a múlt kultúrája alatt értünk, annak jelentős része is a sajtó útján hagyományozódott ránk. Evidens ez az ún. „magas” kultúra esetében: az irodalmi művek nyomtatásban, a sajtó útján maradtak fenn. Azt is könnyű belátni, hogy lapok, újságok alapításának és működésének, könyvek kiadásának, tanulmányok, cikkek stb. megírásának egyik célja a magas- vagy éppen a populáris kultúra terjesztése. A sajtó kultúraterjesztő szerepe megvalósulhat a sajtóterméket létrehozó emberek akaratán kívül és másokat tudatosan manipuláló szándékával is. A kettő olykor nem is választható szét egyértelműen