A nemzetállamiság alternatívái a Balkánon a 19. század végén – 20. század elején

A 19. század története a törökellenes nemzeti felszabadító küzdelmek jegyében zajlott a Balkánon. Ezek eredményeként sorban létrejöttek a szuverén nemzeti kisállamok. Az Oszmán Birodalom szétdarabolásának hosszú folyamata végső fázisához 1912/13-ban jutott, amikor Törökország négy szomszédos kisország ellen viselt háborújában vereséget szenvedett és mai határaira szorult vissza Európában. A kisállamok közös törökellenes háborúját azonnal követte a volt szövetségesek egymás közötti második háborúja, aminek végeztével 1913 nyarán – immár hosszú időre – rögzültek az országhatárok a Balkán középső zónájában.
Az akkor kialakított szerb–albán és görög–albán határvonalak alapjában ma is fennállnak, miként az ugyancsak akkor meghúzott szerb–görög, illetve a szerb–bolgár nagyobb része is, legfeljebb ez utóbbi két esetben az akkori Szerbia (a későbbi Jugoszlávia) helyén ma Makedónia néven új államot találunk. Ezek az 1913-as határvonalak persze törésvonalak is voltak. Úgy választották el egymástól a még mindig formálódó balkáni nemzeteket, hogy egyben meg is osztották őket. Így aztán nemzet és állam dichotómiája, amely végigkísérte a múlt századi balkáni fejleményeket, ezúttal sem szűnt meg.