A moldvai magyarság felekezeti kultúrák válaszútján

Molnár Antal új kötetének talán legnagyobb érdeme, hogy tudatosan szakít a magyar és román történetírás immár egy évszázadra visszanyúló nemzetpolitikai indíttatású beidegződéseivel, és megpróbálja visszahelyezni a moldvai katolikus egyház történetét abba a kora újkori kontextusba, amelyben annak formálódása és működése valóban értelmezhető. Az ortodox lakosságú és államvallású vajdaság az Oszmán Birodalom vazallusa volt, a helyi katolikus egyház a Balkán-félsziget katolikus közösségeihez hasonlóan több egyházi kultúra és intézményrendszer metszéspontjában helyezkedett el.” 

Hozzáteszi: „A kutnári zsinaton, vagy pontosabban papi gyűlésen 1642-ben megalkotott egyházfegyelmi és liturgikus korpusz jelentősége éppen ezért kiemelkedő, hiszen a dekrétumokból és a moldvai rituáléból pontosan az az összetett egyházi valóság rajzolódik ki, amelyet a misszionáriusok levelezéséből megismerhetünk. A dekrétumokat és rituálét tartalmazó Speculum Ordinis című kézikönyvet összeállító Bartolomeo Bassetti konventuális minorita misszionárius és Bellinus Pál magyar világi pap abból a négy forrásból merített, amelyek összefolyása formálta a moldvai kánonjogi és liturgikus tájat.

- Erdő Péter