Leírás és Paraméterek
A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg. És egyre nyomasztóbbá és sürgetőbbé vált a feladat, hogy a nagy elődök (Yrjö Wichmann, Csűry Bálint, Szabó T. Attila és Márton Gyula) szándékának megfelelően munkatársaim közreműködésével szótárrá szerkesszem ezt a nyelvi kincset. Ehhez nekem már nem kellett csángókutatóvá lennem, a feldolgozásban nyugodtan támaszkodhattam az elődöknél nemkülönben jeles tanítványaimra. Ennek a tájnyelvnek a katolikus vallású beszélői, akikre az elmúlt kétszázötven évben a csángó név ragadt, közel nyolcszáz éve élnek Moldvában. A Kárpát-medencei magyar nyelvterületen kívül fekvő nyelvi sziget mint zárvány őrizte a múlt nyelvi kincseit, reliktumait, örökölt mezőségi és székely jellegét, és közben az ott beszélt román nyelv egyre erőteljesebb hatása alá került. A felgyorsult nyelvi folyamatokban a régió nagymértékben szórványosodott, keveredett és változott. A hozzánk közelebbi történelmi időben, különösen a 20. században, a nyelvcsere és a fokozódó asszimilációs nyomás révén a magyarul beszélők száma rohamosan fogyatkozott. Attól lehet tartani, hogy ez a szótár egy eltűnő magyar nyelvváltozat szókincsét örökíti meg.
(A szerkesztő)
Műfaj | nyelvtudomány |
ISBN | 978-606-739-061-2 |
Alcím | A–K |
Szerkesztő | Péntek János |
Kiadó | Erdélyi Múzeum-Egyesület |
Kiadás éve | 2016 |
Kötés típusa | Keménytáblás |
Oldalszám | 523 |
Nyelv | magyar |
Méret | B5 165 x 235 |
Tömeg | 1000 g |