A magyarországi evangélikusok az ország művelődésében és kultúrájában. 18–20. század

A kötetben profi történészek, néprajzosok, egyetemi oktatók és egyházukat szolgáló lelkészek írásai olvashatók. A teljesség igénye nélkül találunk tanulmányokat a magyarországi evangélikus egyház elmúlt 300 éves viszontagságairól. Dicsőséget, megpróbáltatást, üldöztetést és helytállást látunk a vizsgált idő során: változott a politikai hatalom, az ország, a nyelv, de az egyház szolgái és hívei kitartottak. Imponáló látni azt a rugalmasságot, ahogy ezek az emberek a hajdani Magyarországot bejárták. Tanulmányaikat Selmecbányán, Rozsnyón, Eperjesen, Késmárkon végezték, sokan közülük Jénában az egyetemen folytatták. Azután kezdték el lelkészi, közéleti szolgálatukat – életüket – Orosházán, Békéscsabán, Tótkomlóson, Szarvason, Hódmezővásárhelyen, Makón és Szegeden. De ott találjuk őket Pesten, Sopronban és Pozsonyban is. Az sem meglepő, hogy németül, szlovákul, magyarul egyaránt tudtak. De sohasem volt kérdéses a magyarságtudatuk. Ak-kor sem, amikor Kossuth mellé álltak és Trianon után sem.