A magyarok és Európa a 9–10. században

Ez a munka államalapításunk ezredéves évfordulójára készült. Nem magyar őstörténet, kivált nem a nyelvtudomány s különösen nem a különböző embertani irányzatok korántsem egybehangzó elméleteire támaszkodó őstörténet. Nem is társadalomtörténet, nem kívánja hát őseinket „fejlődésükben” követni. Nem foglalkozik gazdaságtörténettel, őseink sokat vitatott életmódjával (nomád, félnomád, félnomád földművelő, földművelő ridegpásztor, nem nomád s nem pásztor stb.), életmódváltozásaival, sem az emberek életét átalakító emberi kapcsolatokkal és földrajzi tényezőkkel. Óvakodik a vallás- és eszmetörténeti kérdésektől, mivel nem kellőképpen járatos bennük. Régészeti „történelem” azért nem lett, mivel a régészet önmagában nem szolgálhat alapul történeti feldolgozáshoz, viszont a régészet eredményeinek és módszereinek nem ismerése számos vaskos történelmi tévedés vagy félreértés forrása lehet. Végül nem az Árpádok s a vezérek története a korabeli források vagy éppen a késői krónikás hagyomány (netán a kettő összevonása-egyeztetése) alapján; veszélyes vizeken nem óhajt a szerző hajózni. Könyvem lényege: egykorú, hiteles, írásos feljegyzések csokorba kötése őseink külkapcsolatairól és külügyeik európai hátteréről, s ami ehhez szorosan hozzátartozik: katonai teljesítményeikről, hadtörténetükről, mindez a szerző alapképzéséhez illően régészeti és pénzismereti (numizmatikai) adatokkal kísérve és alátámasztva. Távolról sem csak saját kutatásaimról és eredményeimről lesz benne szó, éppen ellenkezőleg: munkám mindazon tudnivalók összessége, amelyekre elődeink és kortársaink jutottak, nélkülük e könyv nem születhetett volna meg. Természetesen csak a saját szempontjaimmal, látásmódommal egybevágó eredményeket vettem át, válogattam össze, úgy is mondhatnám: olvasztottam bele könyvembe.