A korai magyar államról

Az állam fogalmáról könyvtárnyi irodalom szól, hiszen az államot a történészeken kívül – hogy csak néhány szakmát említsek – a szociológusok, a filozófusok, a teológusok, az állam- és jogtudomány képviselői egyaránt vizsgálódásaik tárgyába illőnek tekintik. A nézőpont, a világnézet, az iskolázottság alapvetően meghatározza azt, hogy ki mit tekint államnak, ki milyen időponttól kezdve számol az állam létével. Ennek a magától értetődő állításnak az igazolására két modern magyar állásfoglalást idézek a közelmúlt szakirodalmából, mindkettő arra vonatkozik, hogy a nomád birodalmak államnak tekinthetők-e. Vásáry István (1983. évi) állásfoglalása szerint semmiképpen sem húzható éles vonal, hogy „ez a történeti-társadalmi képződmény már állam, amaz még nem az”. Ennélfogva „meddő tehát az a kérdés, hogy pl. egy belső-ázsiai nomád hatalmi szervezet állam-e vagy sem, mert erre lehetetlen kategorikus igennel vagy nemmel felelni. Az elemzést az sem helyettesíti, ha az állam helyett a kevésbé modern terminusnak érzett birodalom szót használjuk.” Vásáry „az állam fogalmi megragadásának legfőbb ismérveit a társadalom egészétől különvált közhatalomban és a területiségben” látta. Szerinte azonban az ebben (a nomád birodalomban) „igazi közhatalom nem jöhetett létre”, továbbá a „területiség, a territorialitás elve... teljesen hiányzik a türköknél”. Vásáry tanulmányának végső megállapítása szerint „a nomád birodalmat nem képzelhetjük valamilyen stabil államalakulatnak, mely egyszer létrejött, s utána bizonyos meghatározott territoriális keretek között évszázadokig létezik.”