A korai Erdély (895–1324)

A szegedi középkorászok szellemi vezetője az évtizedek óta rendkívül termékeny Kristó Gyula. Aki figyelemmel kísérte eddigi, bőséges munkásságát, tudja hogy rendkívül következetes szerző, aki mindig azonos módszertani hozzáállással nyúl témájához. Egy-egy kérdésben tett korábbi megállapításához, megoldási javaslatához mindig ragaszkodik, tekintet nélkül a másoktól kapott kritikai észrevételekre. A kérdések egy részében nyilvánvalóan igaza is van, és jól teszi, ám tőle eltérő, jó javaslatok, rekonstrukciók is léteznek, amelyek el kellene, hogy gondolkodtassák a joggal nagy tekintélyű szegedi történészt is. Ennyire összefoglaló igénnyel az eredetileg 1986-ban megjelent "Erdély története" óta senki sem írt a témáról. Előbbi monográfia vonatkozó fejezeteit egymástól és egymás megállapításaitól is függetlenül írta a régész Bóna István és a történész Makkai László. Kristó munkája - mivel egy szerzős - az ilyesféle belső ellentmondásoktól mentes. Mindenki tudja, mennyire kényes téma egy még ma is etnikailag vegyes, többfajta népi-nemzeti romantikától érintett terület régmúltjáról írni. Kristó nagyon helyesen szögezi le, hogy mindenféle torzítástól, manipulációtól mentesen szabad csak megközelíteni a problémákat. Nem vezethet senkit sem olyan szándék, hogy objektív tényeket elhallgasson, vagy hamis színben tüntessen fel. A történeti kérdéseknek nincs a szerzők nemzeti hovatartozásától függő külön-külön megoldása....