Leírás és Paraméterek
Vanyó Tihamér 1941-ben a példás módszerességgel megírt munkája (A plébániatörténetírás módszertana) első fejezetének a „Hangulati beleélés” címet adta. Semmi álszent tudóskodás, semmi komolykodás az elvárton kívül. Igen, ahhoz, hogy valaki saját élete egyik helyszínének történetével foglalkozzon, hangulat kell. A feladat pedig távolról sem könnyű. A szakmai felkészültség (történész) mellett kell élettapasztalat is. Biztosan jobb, ha olyan élettapasztalattal bír, mint a helyiek, de ez talán egyben korlát is. A külső élettapasztalat, vagyis a helytől távol eltöltött idő kellő rálátást, összehasonlító perspektívát is kínál. Ha szerencséje van a vállalkozó történésznek, akkor források is fennmaradtak abban a témában, amelyet mondandója középpontjába kíván állítani. Fontos, hogy ne pusztán a szűk területre vonatkozó dokumentumok legyenek a látókörében, hiszen minden történeti bemutatás akkor kezd valamit érni, ha összehasonlító jellege biztosítja a belső és a külső szem látásmódjának érvényesülését. A tárgyalt témának biztosan van helyismereti, hazai és nemzetközi szakterületi szakirodalma is, vagyis bőven akad lehetőség arra, hogy az adott helyszín históriáját madártávlatból is láthassa és láttathassa. Zalamerenye több szempontból is szerencsés helyzetű, még akkor is, ha ez a kijelentés a község gondjaival küszködők számára első olvasatban meghökkentően is hangzik. A török hódoltság után újratelepülő és újraépülő falu a Veszprémi Káptalanban gondos gazdára lelt. Olyan szempontból is, hogy a tulajdonos levéltárában sok fontos dokumentumot megőriztek. De olyan szempontból is, hogy a veszprémi püspökök, egymástól különbözően, felelősen gondoskodtak az itt élő közösség lelki gondozásáról, tanításáról. A szerencsés helyzetek sorát folytathatjuk azzal, hogy az előző (Ódor László) és a jelenlegi (2021) polgármester (Herodek Miklós) hasonló felelősségtudattal viseltetnek a közösség kulturális emlékeinek megőrzésével kapcsolatban. Köszönet illeti munkájukat, és azt is, hogy segítették a fennmaradt plébániai könyvekhez való hozzáférést. A merenyeiek lelkes érdeklődése övezte munkámat; külön említem Lukács Etelkát (Polai Lászlóné), aki a templomban maradt könyvek kézbevételét tette lehetővé. A megmaradt könyvek alaprendezését, tematikus szétválogatását Kardos Ferenc, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese végezte el. A levéltári forrásokban való eligazodást és a dokumentumokhoz való hozzájutást Karlinszky Balázs, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár igazgatója és Varga Tibor levéltáros segítette. Kálóczy Ferenc könyvösszeírására Szabóné Simon Beáta, a Magyar Nemzeti Levéltár, Zala Megyei Levéltár könyvtárosa hívta fel figyelmemet, és küldte el annak másolatát. Mindannyiuknak itt mondok köszönetet.
Műfaj | kultúrtörténet |
ISBN | 978-963-544-566-0 |
ISSN | 2063-5257 |
Sorozat | Kulturális Örökség |
Kiadó | MTA Könyvtár és Információs Központ |
Kiadás éve | 2021 |
Kötés típusa | Keménytáblás |
Oldalszám | 223 |
Nyelv | magyar |
Méret | A5 142 x 200 |
Tömeg | 399 g |