A kerékgyártó mesterség múltja Magyarországon

A szerző jelen kötetben a 13. századtól fellelhető írott, majd a későbbiekben megjelenő képi forrásokat, illetve a szakirodalmi adatokat egészíti ki a 2005 és 2012 között Tardonán, Ragályon, Kurityánban, Borsodszentgyörgyön, Kissikátorban, Tiszaigaron, Kisújszálláson, Hajdúszoboszlón, Szabadkán, Topolyán és Csantavéren gyűjtött, teljesen vagy részben megmaradt szerszámkészletek és műhelyek, a tulajdonosok életének, szakmához való viszonyának bemutatásával. A kerékgyártó kisipar történetének összefoglalásán és újabb források feltárásán túl egy mára már kihaltnak mondható mesterség emlékeit, képviselőinek tudását is szeretné rögzíteni.

„A magyarországi kerékgyártó házi- és kisiparosokról, főbb termékeikről, a kerekes és csúszó járművekről több tanulmány, közlemény, összefoglalás áll rendelkezésünkre. Mindezek ellenére hiányzik a kerékgyártó szakmáról egy szintézis jellegű munka, amely a mesterség történetét, és az eddig megismert, illetve újabb források alapján feltárt technológiát öleli fel. Egy mesterség történeti rétegei megragadhatók szakmai szervezeteinek múltjában, az eszközökben, a termékekben és az egyéni életutakban egyaránt. A korábbi munkák hasznos forrásokként felhasználták a céhes és ipartestületi emlékeket, a hagyatéki leltárakat, limitációkat, kontóskönyveket és pénztárkönyveket, cím- és lakjegyzékeket. A képi és írott források köre tovább bővíthető a 19. század óta elterjedt iparosújságokkal, vasáru-katalógusokkal, egykori mesterek és magángyűjtők anyagaival.”

(Részlet a könyvből)