A herceg történésze

Jelen kiadvány ötlete az Esterházy hercegi családnak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található archívumában, azon belül is a Levéltárra vonatkozó iratok (P 114) elnevezésű egységében végzett kutatások során született. Itt a levéltárosok hivatali működésének a dokumentumai, a családdal és az Esterházy Hercegi Hitbizománnyal kapcsolatos napi ügyek, a kutatási kérelmek és az azokra adott válaszok, a hitbizomány tulajdonosának tett beszámolók, levéltári és könyvtári fejlesztési koncepciók találhatók különböző korszakokból évkörök szerint csoportosítva. Köztük Hajnal István történészé (1892–1956), aki 1922-ben került a magánlevéltár élére, és nyolc éven át dolgozott Esterházy Pál herceg gyűjteményi vezetőjeként. A család iránti elkötelezett tudósként már a működése kezdetén felvázolt egy tervet az Esterházyak történetére vonatkozóan, amely a levéltár anyagaiban való elmélyedés során újabb és újabb fejezetekkel bővült. 1929–1930-ban sikerült megnyernie Esterházy Pál herceget annak a nagy ívű koncepciónak, amely egy kb. húsz kötetből álló, a család levéltárára alapozó forrásgyűjtemény kiadását célozta meg. 1930–1932 között az első két kötet meg is jelent, azonban Hajnal 1930-as távozásával a sorozat megszakadt. A Hajnal Istvánnak az Esterházy családnál töltött történészi-levéltárosi tevékenységét bemutató tanulmány mellett közreadok egy válogatást az ebben az időszakban folytatott levelezéséből is. Az Esterházy hercegi levéltár említett forrásait a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Hajnal, valamint Domanovszky Sándor és Mályusz Elemér hagyatékában és az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában lévő tudóslevelezések releváns darabjaival egészítettem ki. Tudomásom van a Sopronban a Házi Jenő-féle anyagban őrzött több mint negyven, Hajnaltól származó levélről, ezek közlését Dominkovits Péter tervezi.