A diéta II.

Jelen monográfia a 18. századi politikai elit integrált társadalom- és kultúrtörté­neti elemzése. Minthogy a kései magyarországi rendiség lényege a közhatalom gyakorlása a nemesség által, középpontjában a hatalomgyakorlás áll mind a vármegyei igazgatás, mind az országos hivatalok szintjén, mind a diétán. Kvantitatív vizsgálat tárgyává teszi előbb a vármegyei hivatalviselést, az archontológiai elemzésből az elitre vonatkozó társadalomtörténeti következtetéseket vonva le, majd a központi hivatalok vezető és már professzionálisnak tekinthető hivatalviselőiről végez el egy generációtörténeti vizsgalatot A 18. század derekának or­szággyűlésein mutatott politikai állásfoglalásokra nézve generatív modellt épít, hogy azonosítsa a politikai cselekvés mögött meghúzódó motivációs hátteret. Végül diskurzuselemzések kerekítik ki az összképet a 18. századi magyar rendi­ségről, mert az elemzések azonos irányba mutatnak: a magyar politikai élet foko­zatosan polarizálódott a 18. század derekán és második felében; a régi rendi elit mellett létrejött egy az uralkodóhoz hű bürokrácia, kormánypártiság és ellenzé­kiség egymást kizáró opciókká váltak; egyre romlottak a kompromisszumok ki­munkálásának esélyei a király és a rendek között, és a konfesszionális rendiség helyébe az alkotmányos rendiség lépett.