A bátai apátság és népei a török korban

Jelen kötet a hódolt Magyarország katolikus egyházi intézményeit és azok működését bemutató sorozat ötödik darabja. A szerző ezúttal egy területileg és tematikailag is újszerű kérdést vizsgál: egy Tolna megyei apátság, pontosabban az apáti cím birtokosai és alattvalóik történetét a 17. században. A török uralom alatti Tolna megye forrásanyaga országos viszonylatban is igen szegényesnek mondható, így az itt tárgyalt kisrégió (jelesül a Sárköz) hódoltság kori múltjának kutatása történetírásunk fontos feladata. Másrészt a megszűnt monasztikus szerzetesi intézmények címeinek és birtokainak 16–17. századi története csak a helytörténeti és rendtörténeti monográfiákban kapott helyet, az apáti és préposti címeket elnyerő egyházi középréteg összefoglaló vizsgálatára eddig még nem történt kísérlet. Pedig a kisebb egyházi címek birtokosai – a főpapokhoz hasonlóan, az ő példájukat követve – szintén részt vettek a hódoltsági magyar intézményrendszer működtetésében. A szerző a kanonoki réteg cím- és birtokszerző törekvéseinek kereteiben helyezi el a bátai apátság tör-ténetét; a pozsonyi káptalan levéltárában és más forrásőrző intézmé-nyekben feltárt dokumentumokra építve mutatja be a bátai apátok birtokmegőrző törekvéseit, a jobbágyaikkal való kapcsolattartás technikáit, az adóztatás eredményeit és nehézségeit. Az apátság szerencsésen fennmaradt gazdag levéltára nemcsak a török kori Tolna, hanem általában a magyar egyházi intézményrendszer hódoltsági jelenlétének is fontos dokumentuma, így a forrásokat a szerző az okmánytárban teszi közzé. * * * Molnár Antal 1969-ben született, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte történelem–latin szakon, Szegeden és Párizsban doktorált, majd turkológiái tanulmányokat folytatott Budapesten. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének adjunktusa, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya Levéltárának vezetője. Mintegy hetven tanulmánya, több könyvismertetése és kisebb írása, valamint hat önálló monográfiája és tanulmánykötete látott napvilágot. Eddig megjelent kötetei: Katolikus missziók a hódolt Magyarországon I. (1572–1647). Bp., 2002. (Humanizmus és Reformáció 26.); Püspökök, barátok, parasztok. Fejezetek a szegedi ferencesek török kori történetéből. Bp., 2003. (METEM Könyvek 41.); A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon. Bp., 2003. (METEM Könyvek 44.); Tanulmányok az alföldi katolicizmus török kori történetéhez. Bp., 2004. (METEM Könyvek 45.); Mezőváros és katolicizmus. Katolikus egyház az egri püspökség hódoltsági területein a 17. században. Bp., 2005. (METEM Könyvek 49.)