7000 éves üzenet /A 7000-year-old message

Budapest vidékén az újkőkor kutatása az 1930-as években vette kezdetét, amikor a mai Pünkösdfürdő környékén előkerült a „békásmegyeri” elnevezéssel ismertté vált település, néhány további lelőhellyel (Tabán, Nagytétény, Bécsi út) együtt, elsőként bizonyítva a jellegzetes díszű edényekről elnevezett vonaldíszes kerámia népének megtelepedését a főváros vidékén. Újabb fontos állomás volt az Aranyhegyi úton, a Mocsáros-dűlőn az 1980-as évek végén folytatott ásatás, amikor felszínre kerültek Budapest máig is legkorábbinak tartható településének nyomai.
Kisebb ásatások mellett, az M0 körgyűrű építését megelőző feltárások során nyíltak újabb lehetőségek újkőkori települések kutatására. A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai az 1990-es évek elejétől Biatorbágy-Tyúkberek, Biatorbágy-Hosszúrétek, Törökbálint-Dulácska, Dunakeszi-Székesdűlő illetve Budapest peremén Rákospalota-Újmajor, Rákoscsaba-Majorhegy-dél lelőhelyeken végezhettek feltárásokat a vonaldíszes kerámia népének településein. Az autóút nyomvonalán kutatható jelentősebb felületeken már épületek alaprajzának maradványai is előkerülhettek és lehetőség nyílt a falvak szerkezetének tanulmányozására is. A főváros belterületén a 2000-es évek elejétől, lakóparkok létesítéséhez és egyéb beruházásokhoz kapcsolódva, az északi Duna-parton a Királyok útja és a Nánási út egyes pontjain, valamint az egykori budai Skála áruház parkolója területén (ma Allee Bevásárlóközpont), illetve Budatétényben, a Növény utca térségében sikerült további jelentős településeket feltárni.
A folyamatos kutatásnak köszönhetően ma már közel 50 lelőhely feltárási eredményei állnak rendelkezésre, amelyekből mozaikszerűen épülhetett fel az a kép, amelyet a főváros vidékének újkőkoráról ma tudhatunk. E feltárások hozták felszínre mindazokat az emlékeket is, amelyeket a vidék első állandó lakóiként számon tartott vonaldíszes kerámia népe hagyott hátra számunkra.